A méltán népszerű Éden Hotel idén a TV2-n landolt, mi pedig félelemmel vegyes kiváncsisággal vártuk, hogy Berki Krisztiánnal sikerül-e megugrani a magasra tett mércét.
Berki Krisztián érkezik a homokban és karakterére jellemzően felkonferálja a műsort, nem elfelejtve megjegyezni, hogy ez az ő színvonala, illetve, hogy szíve szerint ő is beköltözne a hotelbe, csak hát akkor a többiek szívnának, mert nyerne. 25 másodperc alatt elveszi az ember kedvét az egésztől, bár mi vele kapcsolatban elfogultak vagyunk a rossz irányba. Az a helyzet, hogy ő már az a szint, amin nevetni sem igen tudunk, de hátha működik majd, és hátha megtanulja úgy olvasni a szöveget, hogy egy aprócska természetesség érzését kelti bennünk majd ezek alatt a hetek alatt.
Egy indokolatlanul hosszú előzetes következik, ami konkrétan olyan, mint a Soniadoras sorozat délutáni epizódjának beharangozója, még a karakterek is pont úgy néznek ki, mint a 90-es évek. Az egyetlen jó dolog benne Sia Chandelier című dala, amit valamiért alá kevernek egy ponton, nyílvánvalóan nem törekednek a zene-tartalom koherenciára.
"Bébi bébi kínálj meg, ha nem tetszik, hát kint várj meg!"
Berki érkezik félmeztelenül, a medencében gázol és elmondja a szabályokat, amelyek egyszerűbbek, mint ő. Akinek nincsen párja, távoznia kell. Okés, tudjuk. Főnyeremény 20 millió forint. És ne feledjük, ez az a hely, ahol bármi megtörténhet. Hoppá, eddig úgy tudtuk, az a Valóvilág, most akkor mi van?
Jön a főcímzene, és sokkal, sokkal rosszabb, mint a korábbi szériáké. De máris latinra váltunk és megismerhetjük a lányokat. Berki folyamatos önfényezését inkább nem fogjuk szóvá tenni többet, mert nincs annyi hely az interneten, hogy kiférjen.
Berki és dekoltázsa.
Szóval a lányokat bemutatják, az első Bencsik Adrienn, korcsolyaoktató, aki szenvedélyes ember. Kisfilmjében bikinijéhez remekül illeszkedő madártollas fülbevalóval mered a festői tájra, és arról mesél, hogy nem szabad nyitottnak lennie és mindig gyanakodni kell. A magas, barna hajú, szemű, bőrű, férfias férfiak a gyengéi.
Adrienn a tájat nézi.
Stumpf Nóra kozmetikus, egy parfümériában dolgozott eddig. Egoista, és szerinte szükséges, hogy átgázoljunk másokon a céljaink eléréséért. A fiúkkal kedves lesz és cicás, mert az működik. Elégedett magával, akinek nem tetszik, az menjen a picsába. A bizalom a legfontosabb számára egy férfiben. Berki kérdezget, bár ne tenné.
Nóri kozmetikus.
A következő játékos Timi, a hostess-koordinátor, aki a kisfilmje előtt arról mesél, hogy a nevetése néha zavaró, de legalább szex közben nem szokott nevetgélni.
Timi a magyar Pocahontas.
Naomi középen ül, de Berki mégis érdekesnek és furának tartja. Miért lehet ez? Hát mert Naomi érdekes és taktikás, jobb, ha tudjuk. Neki csak eszközök a férfiak, amelyekkel játszani lehet a céljaink eléréséhez. Ravasz, kitanult nő. A kígyő és az ő jelleme hasonló.
Naomi taktikás.
Apolka a következő, akinek nem esete Krisztián. Főiskolás és vannak erkölcsi normái, amiket nem akar áthágni. Nem lesz itt kefe, ezzel tulajdonképpen erre utal. Meglátjuk. Nem bizalmatlan, csak óvatos.
Apolka itt még jól érzi magát.
Na, akkor most, hogy megismertük őket, elmondja Berki, hogy jönnek a fiúk, és akit komáznak, annak adják oda a nyakukban lévő pillangós nyakláncot.
Bence feszít.
Dominik ökölvívó és életművész. Dörzsölt, és szeretné, ha a párja is az lenne. Elégedett magával, arra törekszik, hogy egyre jobb legyen. Az álma, hogy egy konditermet nyisson, meg szolit. Talán VV Fannival kellene összejönnöd, Dominik! Nem választja senki. Érthető.
Dominik és megbabonázó tekintete.
Norbi ingatlanügynök, aki olyan pontossággal csiszol egy szörfdeszkát a parton, mint aki egész életében Éder mester műhelyében szörfdeszkákat gyantázott Pumuklival. Ő egy kavarógép, és egy férfi hordja a nadrágot, az ő lépéseit kövesse a nő és kész. Senki sem emeli a kezét Norbiért sem.
Norbinak nem áll jól az atléta.
Naomi úgy néz mindenkit, mintha ő egy nyomozós realityre jelentkezett volna. Nekünk már most a kedvenc karakterünkké avanzsált.
A következő srác Patrik. Ő focista, és nagyon reméljük, hogy folytatva a reality-s focisták hagyományait Levente helyébe lép majd. Csajozós, vicces, dumizós és lelép aktus után. Patrikért hárman jelentkeznek, Adrienn, Naomi és Timi. Adriennt választja.
Patrik focista.
Péter 30 éves, közgazdász, de igazából DJ. Viccesnek tartja magát. Timit választja, mert buta és akkor irányíthatja majd őt.
Petinek szemüvege van.
Dominik és Norbi visszajönnek és ők választanak a "maradékból". Dominik Nóriért kiált, vagyis Norbi Naomi hálótársa lesz.
Beköltözés a hotelbe, megy az ájulás, hogy micsoda gyönyörű hely ez, persze a medence a legdurvább, illetve a fürdőszoba nyűgözi le a legjobban a játékosokat, van aki inkább oda költözne, mint a hálóba. Elindul az ismerkedés, Apolka és Bence között nemigen van összhang, bezzeg Nóri megtalálja a közös témát Dominikkel, ami a szemöldökszedés, oh, yeah.
Izzik a levegő, megvan a kémia közöttük.
Kint Adrienn és Apolka dumiznak, bent pedig Naomi elindítja a hadjáratot Apolka ellen, elszórja urának, Norbinak, hogy nem bízik benne, aki már jelzi is haverjának, aki történetesen Apolka párja, hogy vigyázat. Ezzel sikerül elérniük, hogy Bence totálisan elbizonytalanodik a kis Apolban, sőt, azt tervezik, hogy Nórira lecseréli majd.
Bulika on! Szerencsére Patrik hozza az elvárt szintet és beleveti magát az alkoholtengerbe, minek hatására szorosabb kapcsolatba kerül Adriennel, aki próbálja őt uralni ezerrel, egyelőre elég sikeresen. Bence az esetleges rossz választás miatt úgy bebaszik, hogy meztelenül vetődik a medencébe, ami Apolkát még messzebb taszajtja a szimpátia skálán.
Spaletta!
Hoppá, újab levél, csábító érkezik Mariann személyében, aki klasszikusan olyan, amilyennek egy csábítót elképezlünk. Műcici, önbizalom, irányítási szándék. Viszonlag visszafogottan fogadják, Adrienn azonnal rárepül, feltételezésünk szerint taktikából, hiszen, ha jóban van vele, csak nem megy rá a pasijára.
Mariann csábítani érkezett.
A buli végén Apolka és Bence eléggé mereven beszélgetnek, nem lesz ebből semmisem, és szinte biztosak vagyunk benne, hogy ma Apolka lesz az, aki távozni kényszerül.
